Bársonyos lakossága a 2010-s népszámlálás alapján 736 fő, ennek elég kis százaléka fiatal. Ezen százalékot csoportok alapján mutatnám be. (Ezt nem szívesen teszem, mert nem szeretem kategorizálni az embereket!)
Az első "csoportba", azokat a fiatalokat veszem,akik családi okok miatt a faluban maradtak és távlati terveik is községben élést tűzte ki célul. Nekik nagyobb részének már kiskorú gyermekeik vannak. Munkájuk is a közelben van. Ez gyári munkát, gondozási munkát, közalkalmazotti, otthon mezőgazdaságot, szociális segélyt vagy munkanélküli segélyt jelent. Az ő korosztályuk egészen a 18 éves kortól a 26 éves korig terjed ki.
A második "réteg" a tanulmányaik miatt elhagyták a falut, de hétvégén illetve szünidőben a községben tartózkodnak. Ennek is családi okaik vannak legtöbb esetben. A távlati tervük vegyesen oszlik meg a külföldi munka és a magyarországi munkakeresés között. Az egyetemisták nagyon kevés százaléka tervezi, hogy a faluban maradnak idősebb korukra.
A harmadik "besorolás" a már falut tartósan elhagyott fiatalokat öleli fel. Őket a község infrastrukturális helyzete arra kényszerítette hogy megélhetésük miatt elhagyják az országot és külföldön dolgozzanak vagy tanuljanak. Legtöbbjük középvégzettséggel rendelkezik, egyáltalán nem látnak arra lehetőséget, hogy a későbbiekben visszatérjenek a faluba. Bár néhányan azt mondták, talán nyugdíjas korukra visszaköltöznek a szülői házaikba.
A negyedik "csapatba", azokat a fiatalokat vettem, akik már tartósan elhagyták a falut, idővel mégis visszatértek. Ezeknek a fiataloknak a nagyobb része pénz szerzés céljából külföldön dolgoztak, de ezen idő alatt is szoros kapcsolatot tartottak a községben maradt emberekkel, eseményekkel. Néhány kifejezték, hogy kifejezetten azzal a céllal dolgoztak külföldön, mert az ott megszerzett pénzből itthon szeretek volna "nyugodtan" élni.
Összességében mégis azt kell mondanom, hogy a községben jelenleg fennálló szociális és morális helyzet miatt egyre több fiatal tesz azért, hogy ne maradjanak a faluban. Sőt! Néhányan tovább mentek és a családjukat is el szeretnék költöztetni. Szeptembertől az Általános Iskolai átszervezések miatt egyre több szülő gondol arra, hogy gyermekét már a távolabbi iskolákba íratják be. Óvodánkban egyre kevesebb gyerek van, amit a bezárás veszélye állandóan fenyeget. A szülőknek szociálisan alig van háttér biztosítva arra, hogy gyermekeiket a faluban oktassák.
Tény, a falunk el van öregedve! Azok a 14 és 18 éves fiatalok, akiket megkérdeztem azt mondták, hogy a faluban nincsen számukra semmi! Inkább elmennek a közeli Győr városában tanulni, majd az ott megszerzett tapasztalatokkal, tudással valamelyik városban telepednek és keresnek munkát. Nem érzik, hogy lenne lehetőség számukra. És mivel egyre több a példa a falu elhagyására, ők ezen a vonalon gondolkodnak.
A többi fiatal azt mesélte, hogy nem értik mit is kérdezek! Egyik fiatal válaszával zárnák soraimat! Ami egyben nem csak ledöbbentett, de félelemmel, sőt depresszióval töltött el!
"Szerintem, nincsenek már fiatalok a faluban! Minden hatodik házban találsz gyereket, és ha valakinek ma van testvére nem csak szerencsés, de furcsán is néznek rá! Vajon mi vezette a szüleit arra, hogy még egyet esetleg kettőt bevállaljon? című kérdés mindig elhangzik ilyenkor. Az ovit bezárják, mert 7-8 gyerek van. Az iskolát átszerveztek, épületét szeptemberre véglegesen becsukják. Legtöbb velem egyidős közmunkásként dolgozik, gyári alkalmazott vagy elmenekült az országból, mert nincsen már lehetősége. Ha ezek az emberekék haza jönnek, akkor is családjaikat látogatják meg,esetleg egy estét elmennek valahova, de nem a falu egyetlen kocsmájába. A kulturális élet halott! Falunap, Orbán nap és egyéb ünnepek alig látogatottak a színvonal és a pénztelenség miatt. A művelődési házban nincsen soha semmi, ha van is csillagászati árért, amit nem engedhet meg mindenki magának. Erre maradjak itt? Erre szüljek? Ezért adjam fiatalságomat, tehetségemet? Nem! Terveim nem fixek még, de egy dolog a szemem előtt lebeg: innen el valahova, ahol nem csak választásokkor számítok! Fiatal vagyok, lehetőségeim végtelenek és itt minden bizonytalan!"
Megjegyezném, némi reményre ad okott, hogy néhány fiatal hajlandó tenni a faluért és egyúttal önmagárt!
