Decemberi gondolatok…

Anonymous
Nyomtatóbarát változatOldal küldése ismerősnek

Ismét elindult a Virtuális Falu Program (VFP). Már kíváncsian vártuk a folytatást, hiszen az előző évben is sok érdekes és hasznos élménnyel gazdagodtunk. Többek között bepillantást nyerhettünk a civilszervezetek életébe, megtapasztalhattuk az önkormányzatiság lényegét és megismerhettük a természeti erőforrásaink hasznosításának különböző módjait is. A képzések során pedig igazi csapattá kovácsolódtunk össze, ezt igazán jól tükrözi, hogy többen a VFP programokon kívül is tartjuk egymással a kapcsolatot.

Vidékfejlesztőként azért tartom fontosnak a VFP-t, mert amellett hogy az elméleti tudásunkat bővítjük, kapcsolatban vagyunk a vidéki települések lakóival, vezetőivel, megismerhetünk jól működő civil szervezeteket és ifjúsági közösségeket, megismerhetjük a környezetvédelem és a tájgazdálkodás szemléletét. A gyakorlati tudás naprakész információkkal lát el és mindennapi problémákkal szembesít. Sok kézzelfogható ténnyel tudom így alátámasztani az egyetemen megtanult adatokat. Sajnos az egyik legnagyobb probléma a vidék népesség megtartó képességének sorvadása; mindnyájan ismerünk olyanokat, akik az országhatáron kívül próbálnak szerencsét és látjuk, hogy a falvakból konkrét generációk költöznek városokba. Ezt a negatív tendenciát a gazdasági, ökológiai, szociális tényezők is befolyásolják. A VFP szervezői ezt jól tudják, hiszen a Program tematikája teljes egészében lefedi ezeknek a tényezőknek a valós bemutatását. Ritkán van kétszer ugyanazon a helyen a képzés. Minden alkalommal kiemelünk egy témát, amivel egy kicsit jobban foglalkozunk, a helyszínt pedig ehhez mérten szervezik. A képzések során alkalmunk nyílik akár kötetlen formában is beszélgetni a helyi szervezetek képviselőivel, ifjúsági vezetőkkel. Az ilyen találkozások után mindenki számára világos, hogy a vidéki léthez egy erős érzelmi szál is kötődik. Az identitás tudat, a ragaszkodás, a hagyományok tovább örökítése legalább olyan fontos, mint a tiszta élhető környezet. Az aktív közösségi életet élő emberek pedig készek cselekedni.

Idén többen csatlakoztak a Programhoz, míg másokat másfelé vitt az út, de a programban résztvevők, mind aktív közösségi életet élnek… és nem (csak) online! Vannak, akik közművelődéssel foglalkoznak, többen önkormányzatoknál dolgoznak, akadnak, akiknek a mezőgazdaság a mindenük és végül velünk vannak a képzők, instruktorok is. Nagyon jól érzem magam a társaságban, hiszen mindenki ad valamit és mindenki kap valamit!

 

Nyomtatóbarát változatOldal küldése ismerősnek